Oroszországba költöztek a „hagyományos értékekért", de nem úgy sült el, mint gondolták

Amikor Leo Hare 2023 végén menedékjogot kapott és Texasból Oroszországba költözött, meg volt róla győződve, hogy jobb jövőt épít a családjának.

A háromgyermekes apa fejest ugrott az új életébe: orosz ételeket fogyasztott, kecskéket fejt, és videókat készített az oroszországi életről online követői számára.

Leo mélyen vallásos keresztény, aki egyre inkább kiábrándult az életből az Egyesült Államokban - a politikai megosztottságtól kezdve a génmódosított élelmiszereken át egészen az „LMBTQ‑mozgalom térnyeréséig".

Abban az időben úgy vélte, hogy Oroszország vonzó alternatívát kínál: egy olyan társadalmat, ami a keresztény hitre és a családi értékekre épül. Ezt a képet az orosz állam erőteljesen népszerűsíti.

Idővel azonban aggodalommal töltötték el olyan tényezők, mint például az információhoz való hozzáférés korlátozása.

Leo egy furcsa migrációs hullám része. Miközben Oroszország nemzetközi szinten egyre elszigeteltebbé válik, pár ezer ember Kanadából, Nagy‑Britanniából, az Egyesült Államokból és Európa egyes részeiről úgy döntött, hogy oda költözik.

Az ő Oroszországról alkotott képük élesen eltér attól, amelyet sokan Nyugaton ismerhetnek: az ország, ami megszállta Ukrajnát és annak jelentős részeit ellenőrzés alatt tartja, bebörtönzi politikai ellenfeleit, szigorú korlátozásokat vezet be a polgári szabadságjogok terén, és mindezek miatt számos nemzetközi szankcióval áll szemben.

Sok elvándorlót vonz Oroszország úgynevezett „Shared Values" („közös értékek") vízuma, amit időnként „anti‑woke" vízumként is emlegetnek, és amelyet egy hónappal azután vezettek be, hogy Leo menedékjogot kapott.

A 2024-ben, Vlagyimir Putyin orosz elnök által bevezetett vízum legfeljebb három évre szóló ideiglenes tartózkodást kínál 47 olyan ország állampolgárainak, amelyeket Oroszország „barátságtalannak" tart.

Nincs felső határa a jelentkezők számának, és a kérelmezőknek nem kell teljesíteniük a szokásos orosz nyelvi, történelmi vagy jogi vizsgát sem.

Ehelyett nyilatkozniuk kell arról, hogy osztják Oroszország hagyományos szellemi és erkölcsi értékeit, és elutasítják azt, amit az orosz kormány a származási országuk „romboló neoliberális ideológiájának" titulál.

Három év után a Shared Values vízummal rendelkezőknek vagy át kell azt alakítaniuk tartózkodási engedéllyé, vagy el kell hagyniuk az országot. A tartózkodási engedély megszerzéséhez nyelvi és történelmi vizsgát kell tenni, valamint alaposabb dokumentációra van szükség.

Más bevándorlási programoktól eltérően a Shared Values vízum nem jár a kormány által biztosított lakhatással vagy pénzügyi támogatással.

A kérelmezőknek 1600 rubeles (kb. hatezer forintos) adminisztratív díjat kell fizetniük, valamint egészségügyi és bűnügyi ellenőrzésen kell átesniük.

Oroszország állítása szerint 2026 tavaszáig közel 3400 ember nyújtott be kérelmet a program keretében. Ezeket a számokat azonban nehéz függetlenül ellenőrizni, és nem osztják meg azt sem, hogy hány kérelmet hagytak jóvá.

A vízum a Kreml azon szélesebb körű törekvései közé tartozik, amelyek Oroszországot a hagyományos értékek védelmezőjeként mutatják be, szemben a Nyugat erkölcsi hanyatlásával.

Egy 2022-es rendeletben Putyin arra figyelmeztetett, hogy a nyugati ideológiai befolyása veszélyezteti az orosz értékeket, beleértve a házasság intézményét és a hagyományos családot, és felszólította Oroszországot, hogy alakítson ki magáról pozitívabb képet külföldön.

Két évvel később a Shared Values vízum ezt kívánta megvalósítani a gyakorlatban.

Átköltöztető ügynökségek és influenszerek online ökoszisztémája népszerűsíti Oroszországot mint olyan helyet, ahol a családi értékek továbbra is erősek, és a mindennapi élet biztonságosabb lehet.

Ilja Belobragin, a Move To Russia (Költözz Oroszországba) nevű, külföldiek Oroszországba költözését segítő cég vezető partnere szerint azt ügyfelei körében gyakran hallja azt, hogy „már nem ismerem fel a körülöttem lévő közösséget".

Elmondása szerint egyes leendő elvándorlók panaszkodnak a tömeges bevándorlásra a saját országukban, vagy az általuk romlónak érzékelt életszínvonalra.

Sok költözést tervező számára nem tűnik döntő tényezőnek Oroszország Ukrajna elleni háborúja, ami 2022 óta meghatározza az ország nemzetközi megítélését.

Egyesek nyíltan támogatják Oroszországot, míg mások azt hangsúlyozzák, hogy döntésüket inkább kulturális értékek, semmint geopolitikai megfontolások vezérlik.

Philip Hutchinson, aki ma már Moszkvában él, korábban a brit Konzervatív Párt képviselője volt. Segít másoknak Oroszországba költözni nyugatról, és azt mondta, kerüli a háborúról szóló beszélgetéseket.

„Mit gondolok róla? Nézze, ebbe igazán nem bonyolódnék bele" – mondta „Nem politikusként vagyok itt. Azért vagyok itt, hogy nyugodt, kellemes életet éljek a családommal."

Amikor megkérdeztük, hogy önmagában politikai cselekedet-e az, hogy nyugatiaknak segít Oroszországba költözni a Shared Values vízum keretében, Hutchinson elutasította a felvetést.

„Sok embert irányítunk a Shared Values vízum felé, mert jelenleg ez a legegyszerűbb módja annak, hogy valaki teljes jogú lakossá váljon itt. Nem politikai cselekedet segíteni az embereknek Oroszországba költözni."

Miután Oroszországba költöztek, Leo családja a nyugati migráció egyik legismertebb példájává vált.

Az orosz állami média közvetített a menedékjogi ceremóniájukról, és Leo nyilvánosan megköszönte Putyin elnöknek, hogy befogadta őket. Akkoriban Leo úgy vélte, hogy hozzájárul ahhoz, amit ő „egy példátlan bevándorlási jogszabálynak" vél.

A valóság azonban nehezebbnek bizonyult, mint amire számított.

Leo elmondása szerint néhány héttel az érkezésük után egy megbízhatónak hitt ismerősük 5 millió rubelt (mintegy 20 millió forintot) csalt ki tőlük, aminek következtében hajléktalanná váltak.

Amikor a BBC az év elején beszélt Leóval, külön élt a feleségétől az Ivanovo nevű városban, és idősebb gyermekei visszatértek az Egyesült Államokba.

Amikor megkérdeztük, hogy Oroszország beváltotta‑e a hozzá fűzött reményeit, Leo az elmúlt két évet élete legjobb és legrosszabb időszakaként írta le.

Elmondása szerint Oroszország számos oldalát tapasztalta: dolgozott egy ortodox kolostorban, lakott egy felhőkarcolóban, majd később egy kis, szovjetkori lakásba költözött. Végül angoltanárként talált munkát.

Továbbra is elismeréssel beszélt az átlagos orosz emberekről, nagylelkűnek és befogadónak írta le őket. Dicsérte a gyülekezete tagjait, akik segítettek a családjának a túlélésben, miután elveszítették a megtakarításaikat, és megemlékezett egy nőről, aki befogadta a legkisebb fiát az otthonába, és ingyen tanította oroszra.

„A szívem tele van szeretettel ezek iránt az emberek iránt" – mondta.

Ugyanakkor egyre inkább aggasztja az orosz gazdaság állapota és az információhoz való hozzáférés korlátozása.

Leo most újragondolja azt a szerepet, amelyet a nyugatiak Oroszországba költözésének népszerűsítésében játszott.

„Hittem a propagandában" – mondta, és elismerte, hogy korábban „ő lett volna az, aki megírja a forgatókönyvet".

Bár azt mondta, szerinte a „sors" akarja, hogy Oroszországban maradjon, mégis hiányoznak neki azok a szabadságjogok, amelyek az amerikai élet részei.

„[Oroszországban] nincsenek meg ezek az emberi jogi értékek."

Más nyugatiak, akik Oroszországba költöztek, kifogásolják azt, ahogyan magát a Shared Values vízumot népszerűsítik.

Ben – aki azt kérte, hogy csak a keresztnevét használjuk – 2023-ban költözött Oroszországba az angliai Derbyből, miután beleszeretett egy orosz nőbe, akivel egy nyelvtanuló weboldalon ismerkedett meg. A pár Kurszkban él, az ukrán határ közelében.

A családja „kicsit őrültnek" tartotta, azért, hogy egy háborús övezetbe költözött.

Ben Oroszországról alkotott képe árnyaltabb annál, mint amit annak hívei gyakran bemutatnak.

Nagyra értékelte az oroszok barátságosságát, és azt mondta, nagyobb biztonságban érzi magát a mindennapokban. Ugyanakkor elutasította azt az elképzelést, hogy Oroszország valamiféle konzervatív paradicsom lenne.

Megemlítette az egyszülős háztartások gyakoriságát, az abortuszt – amelyet „nagyon széles körben elfogadottnak" hívott – és a „rendkívül magas" válási arányt.

„Oroszország nem valami utópia" – tette hozzá.

Ő nem a Shared Values rendszer keretében, hanem egy családi célú magánvízummal költözött Oroszországba. A YouTube‑csatornáján bírálta azokat a nyugati influenszereket, akik Oroszországot a nyugat tökéletes alternatívájaként mutatják be.

„Vannak emberek, akiknek valamilyen céljuk van, amit előre akarnak mozdítani ezzel" – mondta.

Közel két évvel a Shared Values vízum bevezetése után Oroszország ideológiai alapú bevándorlásra ösztönző kísérlete továbbra is viszonylag kis léptékű.

Bár az „anti‑woke" bevándorláshullám nem valósult meg, néhány nyugati elvándorló számára megkönnyítette, hogy új életet építsen - akár szerelemből, akár hitből, akár egyszerűen az újdonság iránti vágyból.

Ezt a cikket újságíróink írták és lektorálták, a fordításhoz mesterséges intelligencia által támogatott eszközök segítségét használták, egy kísérleti projekt részeként.

Szerkesztette: Paulikovics Zsófia